Hogyan olvasd a viasz műszaki adatlapját, ha nem vagy vegyész

Letöltötted az adatlapot, megnyitottad, és megakadtál a táblázat első soránál: „Congealing Point, ASTM D938, 43–52, 47.0”. Négy dolog egyetlen hőmérséklethez, egy kód, amit nem ismersz, egy webáruház oldalán pedig ugyanez a viasz „olvadáspont 60”-nal szerepel. A hozzánk érkező üzenetek gyakran így kezdődnek: „az oldalon az áll, hogy…”, és az oldalakon általában különböző dolgok állnak. Melyiknek higgy?

A viasz műszaki adatlapját, a letöltési fülön található TDS-t, három oszlop és egy kód mentén olvasod. A sor megmondja, mit mértek, a mellette álló kód azt, hogy milyen módszerrel, a specifikáció az a tartomány, amelyet a gyártó vállal, a tipikus érték a szokásos érték, a te zsákod száma pedig a tétel analitikai bizonylatán van. Két számot csak akkor lehet közvetlenül összevetni, ha ugyanaz a módszerük, vagyis ugyanaz a kód áll mellettük, és ugyanazok a vizsgálati körülmények. A többi fordítás, és ezt alább elvégzem.

Alább: mit jelentenek az egyes sorok, miért ad két adatlap eltérő számokat ugyanarra a viaszra, mi nem áll az adatlapon és hol találod a többit, és az a hét sor, amelyet az első tételed előtt bemásolsz a füzetedbe.

Sînziana vagyok. Máramarosi műhelyünkben a gyártó adatlapja az olvasztó mellett van, és idén éppen ez javított ki egy táblázatban, amelyet én magam írtam. Ami következik, az az, ahogyan én olvasom, sorról sorra, a polcunkon lévő viaszok adatlapjaival kiterítve az asztalon.

Mi áll a viasz műszaki adatlapján, és mit jelentenek az egyes sorok?

Háromféle sor van: milyen hőmérsékleten dermed meg vagy folyik a viasz, mennyire puha szobahőmérsékleten és mennyire folyékony olvadt állapotban, plusz a szín, egy laboratóriumi skálán. Az öntőformás szójaviaszunk, a KeraSoy Pillar 4120 adatlapján, amely a Kerax gyártó 6.0-s, 2025 márciusában felülvizsgált változata, a táblázatnak négy sora és négy oszlopa van: vizsgálat, módszer, specifikáció, tipikus érték. Így néz ki, a jobb oldali oszlopban a mi fordításunkkal:

A „specifikáció” oszlop a gyártó vállalása: az ezen a néven szállított anyagnak a tartományon belül kell lennie. A „tipikus” oszlop a szokásos érték. Az az oszlop, amelyet itt nem látsz, a te zsákod száma, a tétel bizonylatán van, a következő fejezetben. Az adatlap többi része, három oldalból kettő, folyamat, és ezt külön veszem.

Miért nem ugyanaz a dermedéspont és az olvadáspont?

Mert két különböző vizsgálatról van szó, ellentétes irányból végezve. A dermedéspontot az olvadt viasz hűtésével mérik: az amerikai ASTM D938 szabvány úgy határozza meg, mint azt a hőmérsékletet, amelyen a minta hűlés közben ellenállást fejt ki a folyással szemben, vagyis kezd megdermedni, ahogy a szabvány szövege írja. Az olvadáspontot másik vizsgálattal mérik, leggyakrabban úgy, hogy a szilárd viaszt addig melegítik, amíg egy csepp le nem válik, vagy a minta folyni nem kezd. Ugyanaz a viasz két hőmérsékletet ad, és a dermedéspont általában alacsonyabb. Ezt maga a szabvány is kimondja: a D938-cal kapott eredmények általában alacsonyabbak, mint a cseppmódszerrel kapottak.

Nem kell szavamra hinned, egyetlen adatlapon is látod. A KeraSoy Container 4130, a poharas szójaviaszunk táblázatában két hőmérsékletsor van, egymás alatt: „Congealing Point, ASTM D938, 34–42, tipikus 39” és „Melting Point, IP371, 42–48, tipikus 45,5”. Hat és fél fok van köztük, ugyanazon a papíron, ugyanarra a viaszra, és mindkettő igaz. Az EcoSoya Pillarnál a 2025 decemberi, olasz nyelvű adatlap ezt adja: „punto di coagulazione, ASTM D938, 51” és „punto di fusione, DP70, 55”. Aki csak az „olvadás” szót olvassa, és a 45,5-öt a 47-tel veti össze, két vizsgálatot hasonlít össze, nem két viaszt.

Öntéskor és hűléskor a dermedéspontba ütközöl bele, mert pontosan azt a pillanatot írja le, amikor a gyertya kezd megdermedni. A 4130 adatlapja „a dermedésponthoz közeli” öntést kér, 45–55 °C körül, éppen azért, hogy a viasz még mozgás közben megkapaszkodjon a pohár falán. Hogy öntőformánál miért más, azt az oszlopgyertya- vagy poharas viasz című cikkben írtam meg.

Mit árul el a penetráció, a viszkozitás és a szín a viaszodról?

A penetráció megmondja, mennyire puha a viasz 25 °C-on, a viszkozitás, hogy mennyire folyékony 100 °C-on, a szín pedig az anyag szabványos leolvasása, egy olyan skálán, amelynek semmi köze a gyertya fehérségéhez. Ezt a három sort ugorja át a legtöbb ember, mert a mértékegységeik, a dmm és a cSt, önmagukban semmit sem mondanak.

A penetrációnál egy szabványos tűt engednek a viaszba hatolni, a szám pedig a mélység tized milliméterben. A polcunkon: 18 az EcoSoya Pillarnál, 32 a KeraSoy 4120-nál és az öntőformás kókuszviasznál, 60 a 4130-nál. A kínálatunkban a kis számok a feszes, öntőformás viaszoknál vannak, amelyek megállnak magukban, a nagy számok a puha, poharas viaszoknál, amelyek a falhoz simulnak; hogy ez alapján hogyan választasz a polcról, az öntőformás és a poharas párokat egymás mellé téve, az a fenti cikkben van, és itt nem ismétlem meg. Az ASTM D1321 szabvány egyszerűen fogalmaz: a keménység mértéke.

A 100 °C-os viszkozitás azt mutatja, mennyire hígan folyik az olvadt viasz, olyan hőmérsékleten, amelyen nem öntesz. Az öntőformás kókuszviaszunknál 8,6 cSt, a 4120-nál 8,4, a 4130-nál 9,7: majdnem ugyanannyi, tehát nem innen jön a különbség köztük. Az anyagok összehasonlítására szolgáló viszonyítási pont, nem öntési szám: nem fordítható le fokokra. Hogy a viasz hogyan folyik 60 fokon, azt az adatlapon, az öntési sorban olvasod, és a saját próbádon látod. Otthon nem tudod megmérni, de el tudod olvasni.

A szín a legmegtévesztőbb, mert egyszerűnek tűnik. A „0,7 az ASTM D1500 skálán” nem azt jelenti, hogy „majdnem fehér”; ez az anyag színének laboratóriumi leolvasása, amely néha a finomítás fokát tükrözi, és maga a szabvány figyelmeztet, hogy a szám nem mindig megbízható jele a minőségnek. Én ezt látom benne: ha a szám tételről tételre ugrál, az annak a jele, hogy annál a tételnél változott valami, néha egy másik termékkel való szennyeződés, ahogy szintén a szabvány írja, és ilyenkor megnézem a bizonylat többi sorát.

A folyamatsorok ajánlások, nem tulajdonságok

A mérések táblázata egy harmadoldalt foglal el; az adatlap többi része folyamat, és ezt maga a gyártó írja kiindulópontként. A 4120 adatlapján: illat 5 és 10% között, tiszta öntőformák, lehetőleg 45–50 °C-ra előmelegítve, öntés 55–65 °C körül, „bár ez a gyertya méretétől és formájától függ”, zavartalan hűlés 25 °C-on, és 48 óra az égetési próba előtt. Ugyanazon az adatlapon két szám van a melegítésre, 85 °C hosszabb ideig és 90 °C átmenetileg; ez két helyzet, nem ellentmondás.

Azt a sort olvasom el először, amelyik apró betűvel áll a táblázat fölött, minden oldalon: a felhasználónak saját próbákat kell végeznie, hogy megállapítsa, a termék megfelel-e a céljának, a gyártó pedig csak azt garantálja, hogy az anyag megfelel a specifikációnak. Vagyis a papír a táblázatban lévő számokat ígéri. A gyertyádat te ígéred.

Mi az adatlap öntési tartományát, az 55–65-öt vettük, és 58–62-re szűkítettük a finom részletekkel rendelkező figurákhoz, miután szárnyakat törtünk le; ez a figurákról szóló cikkben van. A mi sávunk a gyártó tartományán belül van, nem helyette. Ha egy oldal egyetlen öntési számot ad, tartomány és „attól függ” nélkül, akkor valakinek a receptje van előtted, nem a viasz tulajdonsága.

Miért nem egyeznek két adatlap számai, és melyiknek higgy?

Mert legtöbbször nem ugyanazt mérik ugyanazzal a módszerrel. Kitettem az asztalra a polcunkon lévő kilenc viasz adatlapjait és bizonylatait, és csak a hőmérsékletsort néztem. Hat néven szerepel, öt módszercsaláddal, és az egyik papíron semmilyen módszer nélkül.

Mit jelent a szám melletti kód: ASTM, IP, AOCS, GB/T, Eur. Ph.?

A kód megnevezi azt a receptet, amely szerint a vizsgálatot végezték, a családja pedig megmondja, ki írta a receptet: az ASTM az amerikai szabványügyi szervezet, az IP a brit kőolajintézet módszerei, az AOCS az olaj- és zsírkémikusok módszerei, a GB/T a kínai nemzeti szabványok, az Eur. Ph. az Európai Gyógyszerkönyv. A polcunkon lévő növényi viaszok keményített növényi olajokból és zsírokból indulnak, ahogy a szójaviasz biztonsági adatlapja a 3. szakaszban írja, ezért az adatlapjaikon zsírmódszerek is szerepelnek a kőolajviasz-módszerek mellett. Íme a hőmérsékletsor, ahogy az egyes dokumentumokon áll:

A harmadik oszlopot olvasd el a negyedik előtt. A pálmánál a „slip melting point” (csúszási olvadáspont) az a hőmérséklet, amelyen egy csőben lévő zsíroszlop csúszni kezd; a szójánál a „congealing point” (dermedéspont) az a hőmérséklet, amelyen az olvadt viasz hűlés közben már nem folyik; a méhviasznál a „drop point” (cseppenéspont) az a hőmérséklet, amelyen az első csepp leválik. Három vizsgálat, ugyanannak az átmenetnek három pillanata, és a számaikat nem lehet kivonni egymásból. Ugyanígy a színnél: a polcunkon az ASTM D1500 skálán szerepel a Kerax szójánál, a Lovibond-skálán a pálmánál és, más módszerrel, a Cargill szójánál, a paraffinnál pedig egy Saybolt típusú skálán, ahol a „+30” a legvilágosabb fokozat. Három skála, négy módszer, olyan számok, amelyek nem férnek el ugyanabban a táblázatban.

A mi munkaszabályunk: egy számot csak akkor vetünk össze egy másikkal, ha ugyanaz a kód áll mellettük. Ha a kód hiányzik, mint a kristályos pálma bizonylatán, a szám annál a dokumentumnál és annál a tételnél marad, és megkérdezem a beszállítót, milyen módszerrel jött ki. A fenti két pálmánál az 56 és a 60 négy foknak tűnik két viasz között; hogy a különbségből mennyi az anyag és mennyi a módszer, azt a papírból nem tudhatod.

Specifikáció, tipikus érték, tétel: a három szám ugyanabban a sorban

Ugyanabban a sorban három szám áll, és mindegyik más kérdésre felel: a specifikáció arra, mit ígér a gyártó bármelyik zsákra; a tipikus érték arra, mi jön ki általában; a tételbizonylat száma arra, mi jött ki a te zsákodból. A 4120-nál a három szám 43–52, 47, és azon a két tételen, amelyhez bizonylatunk van, 49 és 50. A 4130-nál: 34–42, 39, és 39 a 2025 szeptemberi tételen.

A bizonylat az a dokumentum, amelyben látod, hogyan helyezkedik el a konkrét tétel az adatlap specifikációján belül: ugyanaz a gyártó, ugyanazok a sorok, általában ugyanazok a módszerek. Az előttem lévő három Kerax-bizonylaton pontosan ez áll: az eredmény, a módszer, a mértékegység, a specifikáció minimuma és maximuma, aztán „Odour, In House, Pass”. Az illatot valakinek az orra vizsgálja a laborban, tisztességesen belső módszerként feltüntetve. Két bizonylatból azt is kiolvasod, milyen messze van egymástól két tétel: a mi két, egymástól két hét különbséggel gyártott 4120-as tételünk egy fokkal tér el a dermedéspontban, egy dmm-rel a penetrációban és hat századdal a viszkozitásban. Ennyi az, hogy „ugyanaz a viasz”.

Egy meglepetés, amellyel te is találkozol: a bizonylaton a penetrációnak más a kódja, mint az adatlapon, BS EN 1426 az ASTM D1321 helyett. Ugyanaz a tű, ugyanaz a hőmérséklet, más szabvány feltüntetve. Amikor a bizonylatot a saját adatlapjával veted össze, a 33-at a 25–40-es tartománnyal hasonlítod össze, és továbblépsz; amikor két beszállítót hasonlítasz össze, két kóddal, előbb kérdezel, aztán vonsz le következtetést. A bizonylat utolsó sorában pedig, az aláírások alatt, az áll, hogy az eredmények tűrése a vizsgálati módszereké. Egy fokkal magasabb dermedéspont lehet a tétel, és lehet a módszer is. Ezért az új tételt az olvasztóban próbálod ki, nem a bizonylatból ítéled meg.

Ha a webáruház oldala és a gyártó adatlapja mást mond, melyiknek higgy?

A gyártó adatlapjának, rajta a nevével, a változatszámmal és a dátummal; ez minden oldalt felülír, a miénket is. Kicsit szégyenkezve mondom, mert ezt a szabályt a saját táblázatommal fizettem meg. A 2025 decemberében megjelent hőmérséklet-útmutatónkban a kókusz sorában 48–55 °C-os öntés állt, a megjegyzések oszlopában pedig, ugyanabban a sorban, „50 °C alatt = homokos”. Az öntőformás kókuszviasz adatlapja szerint 52 fokon dermed, és 65 fokos öntést ajánl. Az én tartományom az alatt a hőmérséklet alatt kezdődött, amelyen a viasz már nem folyik, és ellentmondott a mellette álló saját megjegyzésemnek. Augusztusban, az adatlapot olvasva találtam meg a hibát, és kijavítottam a táblázatot.

Egy másik ország egyik webáruházának oldalán ugyanaz az öntőformás szójaviasz, amelyet mi is használunk, „dermedés 41 °C”, „olvadás 60 °C”, „penetráció 27” adatokkal szerepel, kód nélkül a számok mellett. A gyártó adatlapján, a 6.0-s változatban a dermedéspont 43–52, a penetráció 25–40. A 41 még a tartományba sem fér bele. Nem mondom, hogy az oldal hazudik; azt mondom, hogy nem tudom kideríteni, mit mértek, mert nem írták le, mivel. Az oldal a kategóriát és az árat mondja meg; az adatlap az anyagot.

Hogy mit kérj, hogy ne kelljen minden alkalommal végigmenned ezen a vitán, azt az öko viaszról és a dokumentumokról szóló cikkben írtam meg: a gyártó adatlapját, a gyártó fejlécével. Itt egy sort teszek hozzá ahhoz a listához: minden szám mellett a módszer kódjával. A módszer nélküli szám nem feltétlenül hamis, de nehezen összevethető: a saját dokumentumánál marad.

Mit nem mond meg a műszaki adatlap, és hol találod a többit?

A műszaki adatlap három dologról hallgat: mennyire biztonságos az anyag és hogyan kell tárolni, mi jött ki a te zsákodból, és hogyan viselkedik a te receptedben. Az első kettőnek megvan a saját dokumentuma. A harmadiknak csak az olvasztó.

Mit olvasol ki a biztonsági adatlapból a piktogramokon túl?

Olyan számokat, amelyek a műszaki adatlapon nincsenek: a lobbanáspontot, a sűrűséget, a tárolási tartományt, és azt, hogy valójában mi az anyag. A 4120-as viasz biztonsági adatlapja, a 2025 áprilisi 5.0-s változat, a 2. szakaszban azt írja, hogy az anyag nincs veszélyesként osztályozva, és nem kell rá veszélyt jelző címke, a 3. szakaszban pedig azt, hogy miből készül, amennyire az adatlap megköveteli a feltüntetését: növényi lipidek, főként trigliceridek, szintetikus adalékokkal. Ez nem a teljes recept, de több, mint a zsákon álló szó: az alapja keményített növényi olaj, nem kőolajból származó paraffin, a „viasz” pedig a kereskedelmi név.

A 9. szakasz a biztonsági adatlap számtáblázata, és érdemes a viasz műszaki adatlapja mellett kinyitni, mert kiegészíti:

• olvadás- vagy dermedéspont 47 °C körül, ugyanaz a tipikus érték, mint a műszaki adatlapon;
• lobbanáspont 150 °C fölött, mellette az ASTM D92 módszerrel;
• relatív sűrűség 0,89–0,92 15 °C-on, vagyis egy liter viasz, térfogatra, kevesebb mint egy kilogramm;
• viszkozitás 8,4 cSt körül, ugyanannyi, mint a műszaki adatlapon.

A 10. szakaszban pedig ott a tárolási tartomány, 5–39 °C, amelyet a műszaki adatlapon csak „hűvös, száraz hely”-ként találsz. A nyáron autóban hagyott viasz kikerül ebből a tartományból.

Az illatnál a biztonsági adatlap a számok fő dokumentuma: a lobbanáspont, a Vanillánál 91 °C, és a sűrűség, 0,99, vagyis 50 milliliter nem 50 gramm. Hogy ezeket hogyan használod az adagolásnál, az az illatolajról szóló cikkben van, hogy mit jelentenek az üvegcsén lévő piktogramok, az pedig abban, amelyik arról szól, mennyire természetesek az illatolajok.

Mit vetsz össze az analitikai bizonylaton, amikor új tétel érkezik?

Az új tétel bizonylatát a régi tétel bizonylata mellé teszed, sorról sorra, a 300–500 grammos próba előtt. Mi mozdult el egyik tételről a másikra? Az a sor az első változó, amelyet az olvasztóban ellenőrzöl. Az új tétel protokollja, a régi tételből vett kontrollal és az egyetlen változó szabályával, a tétel változójáról szóló cikkben van; itt csak az azt megelőző lépés szerepel, a papírokkal való.

Nálunk a 4120 szeptemberi tételénél az augusztusihoz képest a dermedéspont 49-ről 50-re emelkedett. Egy fok. Egy vékony szárnyú figuránál, 58 fokon öntve, egy fok a dermedéspontban elég lehet ahhoz, hogy érdemes legyen újra kipróbálni az öntési hőmérsékletet; ezért az új tételnél az első próbát a régi hőmérsékleten végezzük, és ha a csúcsok hiányosan jönnek ki, két fokkal feljebb megyek, és semmi mást nem változtatok. Valaki, aki több mint tízszer rendelt már tőlünk, egy interjúban azt mondta egy tételről: „nem boldogultam vele” (románból fordítva). Legtöbbször az új tételt az előző számaival öntötték.

A bizonylatot a zsákon lévő tételszámra kéred, nem a viasz nevére. Mi a raktáron lévő tételre küldjük el, kérésre, a tételszámot pedig a zsák kibontása előtt lefotózod a címkéről, hogy meglegyen, amikor egy hónap múlva másképp jön ki a gyertya.

Mit csinálsz, ha csak bizonylatod van, adatlapod nincs, mint a pálmánál?

Elolvasod, ami a bizonylaton áll, feljegyzed, ami hiányzik, az öntési hőmérsékletet pedig a saját próbád adja meg, nem egy oldal. A kristályos BWC07 pálmaviasznál van tételbizonylatunk, folyamatra vonatkozó műszaki adatlapunk nincs: olvadáspont 60–66, a tétel 60; savszám 165–185 mg KOH/g, a tétel 175; szín a Lovibond-skálán; nedvesség és szennyeződés 0,25% alatt. Egyik mellett sincs módszer feltüntetve. A finomított SM2000 pálmánál ugyanez a fajta bizonylat tartalmazza a módszereket: „slip melting point, AOCS Cc 3-25, 55–59, a tétel 56” és savszám 2 alatt, a tétel 0,049.

A bizonylatból azt a mutatót olvasod ki, amely a kínálatunkban a legvilágosabban választja el a kristályos pálmaviaszokat a finomítottaktól: a savszámot. A 175 kontra 0,049 a különbség a csillagmintásan kristályosodó és a simán kijövő pálma között, és hogy miért, azt a kristályos pálmaviaszról szóló cikkben írtam meg. Amit nem olvasol ki belőle: milyen hőmérsékleten öntesz, mennyi illatot bír el, mennyire melegíted elő az öntőformát. Ezek a gyártótól semmilyen papíron nincsenek rajta, ezért egy kis tételen állapítod meg őket, a hőmérővel a viaszban, és beírod a füzetedbe, mellé a tételszámmal.

És valamit szeretnék én magam elmondani, mielőtt te fedeznéd fel: a polcunkon vannak olyan viaszok, amelyekhez csak a bizonylatunk van meg, a folyamatra vonatkozó adatlap nincs. Tudjuk, melyek ezek, és kérjük őket. Amíg meg nem érkeznek, az a folyamatszám, amelyre támaszkodhatsz, a saját próbádé, nem egy oldalé, a miénké sem.

Hol kezded

A viasz műszaki adatlapjával a füzeted mellett, az első zsák előtt, nem az első elrontott tétel után.

A hét sor, amelyet bemásolsz a füzetedbe, a kódjukkal együtt

Egy füzet, viaszonként hét sorral, egy év múlva megmondja, miért jött ki másképp a novemberi tétel. Az adatlapról és a bizonylatról másolod ki őket, minden szám mellé a módszer kódjával:

1. A dokumentum neve, a változatszám és a felülvizsgálat dátuma. „TDS KeraSoy Pillar, v6.0, 2025.03.25.” A változatszám és dátum nélküli adatlap csak prospektus.
2. A fejlécben szereplő gyártó, nem a webáruház és nem a forgalmazó.
3. A hőmérséklet, a sor nevével és a kóddal: dermedéspont ASTM D938, 43–52, tipikus 47. Az „olvadás” szót magában nem jegyzed fel.
4. A penetráció 25 °C-on, a kóddal: ASTM D1321, 25–40, tipikus 32.
5. Mennyi illatot bír el, a gyártó tartományaként: 5–10%.
6. Az ajánlott öntés és előmelegítés, ajánlásként jelölve: 55–65 °C, öntőformák 45–50 °C.
7. A zsákon lévő tételszám és a bizonylat számai, ugyanazokban a sorokban: dermedéspont 50, penetráció 34, illat pass.

A 3. és a 4. sor a viasz. Az 5. és a 6. sor a recepted kiindulópontja. A 7. sor az előtted álló zsák. Fel van írva valahol a tételszám annál a zsáknál, amelyet a múlt héten bontottál ki? Amikor a gyertya másképp jön ki, kinyitod a füzetet a régi és az új tétel 7. soránál, és megnézed, mi mozdult el, mielőtt bármit változtatnál az olvasztóban.

Mit küldesz nekünk, ha két adatlap nem egyezik

Egy fotót a két sorról, a kódjaikkal, és a zsákon lévő tételszámot. Ebből általában egy üzenetben meg tudjuk mondani, hogy két különböző vizsgálatról vagy valóban két különböző viaszról van-e szó. Írj nekünk WhatsAppon, vagy hívj minket: +40 726 162 810 (magyarul válaszolunk), hétfőtől péntekig 8:00 és 16:30 között (román idő szerint).

Az oldalon a gyártó műszaki és biztonsági adatlapja a Download fülre van feltöltve, fiók nélkül letölthető: ma a 34 viaszoldalból 6-on, köztük a 4120, az EcoSoya Pillar és az öntőformás kókuszviasz oldalán. A többit e-mailben küldjük el, a raktáron lévő tétel bizonylatával együtt, ha megírod, melyik viasz érdekel.

A módszer nélküli szám keveset mond. A módszerrel együtt álló szám megmondja, mit hasonlítasz össze. Az adatlapot a kódtól a szám felé olvasod, soha nem fordítva.