Folyékony vagy szilárd gyertyaszínezék: miért a folyékony nálunk a standard

Beletetted a színezéket, elkevertél, kiöntötted. Másnap a gyertya alul sötétebb, mint felül, vagy az alján apró színes pöttyök vannak, mint megannyi szemcse, amelynek nem volt ideje elolvadni. Vagy az olvasztóban néztél rá az árnyalatra, tetszett, és a kihűlt gyertya egy tónussal sötétebb lett, mint szeretted volna. Az első jelenetet a szilárd színezék oldalán írjuk le, a másodikat mindkét oldalon, mert mindkettőt láttuk, és mindkettő ugyanonnan ered: a színezék formája dönti el, milyen lépéseket kell megtenned öntés előtt, és hány dolognak kell ugyanúgy sikerülnie ahhoz, hogy legközelebb megismételd az árnyalatot.

A folyékony színezék olajban már feloldott színezék: cseppenként teszed az illatosított viaszba, illatosítási hőmérsékleten, elkevered, és nincs benne semmi, ami olvadatlan maradhatna. A szilárd színezék viaszalapba vagy pigmentporba zárt színezék: lemérsz belőle, és előbb előkészíted, az adatlapja szerinti hőmérsékleten, általában külön, egy kevés viasszal készült koncentrátumban. Ezért a folyékony a standardunk: az ivory árnyalatnál, a 100 kilós tételünkön 87 gramm, külön előkészített szilárd színezékről és egy nem mindig ugyanolyan színről átálltunk 7 cseppre az egész tételre, és minden alkalommal ugyanarra az árnyalatra. A szilárd ott marad a polcon annak, akinek oka van rá. Az okok, a számok és az, amit még nem mértünk meg, lent vannak, mindegyik mellett a forrásával.

Az alábbi sorrendben: miben különbözik a két forma az üvegben és az olvasztóban, és miért a viasz hőmérséklet-ablaka mellett olvasod a színezékét; hogyan adagolod mindegyiket, és miért nem a tiéd az internetes szám; miért cseréltük le mi a szilárdat folyékonyra, a saját számainkkal, és mikor van még értelme a szilárdnak; mi sikerülhet rosszul mindegyikkel, és mit ellenőrzöl először; mit rendelsz az első próbához, formánként a lépések sorrendjével.

Sînziana vagyok. Máramarosi műhelyünkben 2010 óta öntünk gyertyát, és továbbadjuk azt a viaszt, kanócot, illatot és színezéket, amelyet mi magunk is használunk. Az elején szilárddal színeztünk, mint szinte mindenki, és akkor álltunk át folyékonyra, amikor tételről tételre ugyanazt az árnyalatot akartuk, bárki is önt aznap. Ez nem vélemény egy formáról; ez az, amibe a szilárd nekünk nagy tételeknél került, az olvasztónk és az adatlapok számaival elmondva.

Folyékony vagy szilárd gyertyaszínezék: mi más az üvegben, és mi más az olvasztóban?

Az üvegben a hordozó a különbség: a folyékony olajban oldott színezék, a szilárd viaszba vagy pigmentporba zárt színezék. Az olvasztóban egy lépés a különbség: a folyékonyt nem kell előkészíteni, azon a hőmérsékleten megy bele, amelyen az illatot teszed hozzá, elkeverve; a szilárdat előbb elő kell készíteni, az adatlapja szerinti hőmérsékleten, és a színezőgranulátumnál ez magasabb, mint amin a szójával általában dolgozol. Minden más ebből a két dologból következik.

Mi a folyékony színezék, és miért nincs oldási lépése?

Az általunk forgalmazott folyékony színezék, a gyártó French Color & Fragrance C sorozata, finomított szójaolajban már feloldott színezék; a sorozat vörösének, a D23191-es kódúnak a biztonsági adatlapján az olaj az üveg tartalmának a fele, 50 és 55 százalék között. Ezért nincs oldási lépése: nincs benne mit megolvasztani. Ami marad, az a bekeverés hőmérséklete és a keverés, és ezek a viaszhoz tartoznak, nem a színezékhez: a szójaviaszunk Kerax-adatlapja 70 °C-ot ír elő a folyékony színezékekhez, az öntőformás viasz oldalán pedig azt írjuk, hogy akkor tesszük hozzá, amikor a keverék már egynemű, illatosítási hőmérsékleten, és addig keverjük, amíg a szín egyenletes nem lesz. Tehát nem „bármilyen hőmérsékleten”, hanem azon, amelyen az illattal már amúgy is vagy, anélkül hogy miatta feljebb mennél.

Ami a cseppeken kívül tudnod kell róla, az három dolog a vörös D23191 biztonsági adatlapjáról, nem a csomagolásról; minden árnyalatnak saját adatlapja van, kérésre elküldjük. Allergiás bőrreakciót válthat ki, ezért kesztyűben dolgozol vele; a vízi élővilágra hosszan tartó károsító hatású lehet; és 4 és 37 °C között tartod, napfénytől védve, legfeljebb egy évig, nem rozsdásodó fémedényben. Szállítás szempontjából nem szabályozott, és nem minősül tűzveszélyesnek, a lobbanáspontja 93 °C fölött van. És egy dolog, amit minden oldalon megismétlünk: nem szappanhoz, nem kozmetikumhoz és nem semmihez, ami a bőrrel érintkezik. Gyertyaszínezék, semmi több.

Mi a szilárd színezék, és milyen hőmérsékletet kér?

A polcunkon a „szilárd” két különböző terméket jelent, két különböző hőmérséklettel. Az első a bekro színezőgranulátum, Németországban gyártják: viaszalapba sűrített színezék, amelynél a forgalmazó 85–95 °C-os oldási ablakot és kilogrammonként 1–1,5 grammos adagot ad meg, és azt írja, hogy e hőmérséklet fölött a szín eltolódik. A vörös oldalán leírtuk, mit látunk, ha a viasz túl hideg: 80 °C alatt a granulák csak félig olvadnak meg, leülepednek az edény aljára, és a gyertya alul sötétebb lesz, mint felül. A második a pigmentpor, az opálfehér és a szilárd ivory, az oldalukon 60–65 °C-kal és 0,1–0,2 százalékkal, amelyek „teljes, csomómentes elkeverést” kérnek: más számok, más mechanizmus, ugyanaz a plusz lépés minden más előtt, a külön előkészítés.

A hőmérséklet a terméké, nem a formáé. Egy amerikai gyertyaalapanyag-forgalmazó, a General Wax egy 2023. márciusi útmutatójában azt írja, hogy a színezőtömbök és -lapkák 160 és 180 Fahrenheit-fok, vagyis 71 és 82 °C között olvadnak jól, és ha túl hideg viaszba kerülnek, feloldatlan színezékszemcséket hagynak maguk után. Más granulák, más ablak, ugyanaz a mechanika: a hőmérsékletet a saját terméked adatlapjáról olvasod le, nem a másikéról.

Miért a viasz ablaka mellett olvasod a színezék ablakát?

Ez az, amit senki sem ír rá a színezék csomagolására: a viasznak is van ablaka, és a kettőt egymás mellett kell olvasni. Az öntőformához való szójaviaszunk, a KeraSoy Pillar Kerax műszaki adatlapja, a 2025. márciusi 6.0-s változat, amely a gyártótól van meg nekünk, három dolgot mond három különböző sorban: hogy porszínezékhez nagyjából 75 °C-ra melegíted a viaszt, folyékony színezékhez, tömbökhöz vagy illatban oldott porhoz 70 °C-ra; hogy jobb, ha a viaszt nem melegíted 85 °C fölé, és nem tartod sokáig melegen; és hogy a magas hőmérséklet, 90 °C-ig, nem árt, ha a viaszt gyorsan visszahűtöd, efölött viszont elszíneződhet. A pohárba való szójaviasznál, a KeraSoy Containernél az adatlap ugyanezt mondja: olvasztás 90 °C-ig csak átmenetileg, 85 °C fölött sokáig tartva elszíneződést jelent.

Tedd egymásra a két ablakot, és látod a granulák gondját a szójában: a színezéknek 85–95 °C kell, hogy teljesen megolvadjon, a viasz pedig 85 °C fölött csak átmenetileg akar lenni. Meg lehet oldani, és nem az egész olvasztóval: a granulákat külön oldod fel, egy kis edényben, kevés viasszal, és a koncentrátumot öntöd a tételbe; így csak a koncentrátum dolgozik a viasz adatlapjának határán, nem az egész tétel, de az is bekerül a tételbe, és ez egy plusz lépés, saját edénnyel, saját hőmérséklettel és saját keveréssel. Ez a hőmérsékleti érv, és a granulákra érvényes. Az ivoryval szerzett tapasztalatunk, lent, egy másik érv, a porra, 60–65 °C-on: ott nem a hőmérséklet zavart minket, hanem a plusz edény, a felhasznált mennyiség és a változó árnyalat. A folyékonynál egyik lépés sem létezik: a színezék 70 °C-on vagy illatosítási hőmérsékleten megy bele, minden alatt, amit a viasz adatlapja tilt. Az öntőformás paraffinnál és a pálmaviasznál más a helyzet, mert azokat úgyis felmelegíted, olvasztáskor 82–90 és 85–95 °C-ra, ahogy a viasztípusonkénti hőmérséklet-táblázatunkban áll; ott a granulák erőfeszítés nélkül a viasz ablakán belül maradnak. Ezért mondom lent, hogy a szilárdnak bizonyos recepteknél még van értelme, és nem azt, hogy rossz termék.

Hogyan adagolod az egyes formákat, és miért nem a tiéd az internetes szám?

A folyékonyt kis tételeknél cseppben adagolod, nagy tételeknél le is mérheted, a szilárdat leméred, és mindkettőnél a kiinduló szám a kezedben lévő termékhez és árnyalathoz tartozik, nem a formához. Két gyártó két folyékony színezékének nagyon különböző lehet a koncentrációja, ugyanígy két granulátumé, egy halvány árnyalathoz pedig több százszor kevesebb kell, mint egy teltebbhez; ami átvihető egyik termékről a másikra, az a módszer, vagyis a jegyzet arról, mit tettél mennyi viaszba, és a próba a kihűlt mintán.

Hány csepp folyékony színezék kell 100 gramm viaszhoz?

Mindennél jobban az árnyalattól függ. A kiindulópont, amelyet a színezékoldalunkon írunk, 3–8 csepp 100 gramm viaszhoz; a 2025-ös, színezési hibákról szóló útmutatónkban az adagolás a viasz súlyának százalékában szerepel, egyes árnyalatok oldalán pedig más százalékok állnak. Ezek nem ugyanaz a szám háromféleképpen leírva: ahhoz, hogy a cseppeket százalékhoz kösd, meg kellene mérni egy csepp súlyát, és ezt még nem tettük meg. Addig az árnyalatod oldalán lévő számból indulsz ki, és felfelé haladsz, a lépések között az alábbi próbával. A szinte színtelen árnyalatoknál pedig egészen más a szám: az ivorynál az olvasztónkban 7 cseppet teszünk egy 100 kilós viasztételbe. A 10 milliliteres üvegnek szabályozott csepegtetésű kupakja van, és ez a próbamennyiség bármelyik árnyalatnál; a 20 milliliteres pipettával érkezik.

Hogy a szám mennyire a terméké, az akkor látszik, ha mások mellé teszed. Egy amerikai forgalmazó a színezékekről szóló kérdés-felelet oldalán a saját folyékony színezékeiből halvány árnyalatokhoz egy cseppet ajánl egy font, vagyis nagyjából 450 gramm viaszhoz, sötétekhez legfeljebb 7-et; a General Wax azt írja, hogy egy csepp folyékony színezék egy egész fonthoz elég. A miénk a kategóriaoldal színeinél 3 cseppről indul 100 grammhoz. Senki sem téved: ezek különböző termékek, különböző koncentrációval, ezért nem az első talált cikkből veszed a számot, hanem a nálad lévő üveg oldaláról. És felírod: hány csepp, melyik üvegből, hány gramm viaszhoz, milyen viaszon, milyen hőmérsékleten. E jegyzet nélkül két tétel két árnyalat lesz, még ugyanazzal az üveggel is.

Hány gramm szilárd színezék kell egy kilogrammhoz, és miért nem ment fel a mérleg a próba alól?

A bekro granulák forgalmazója közepes árnyalathoz 1 grammot ad meg kilogramm viaszonként, élénkhez 1,5-et, 85–95 °C-on oldva; az ivory pornál az oldalán 0,1–0,2 százalék áll, vagyis 1–2 gramm kilogrammonként. A mérleg olyan, mintha mindent megoldana, hiszen a gramm az gramm, de egy fél kilós tételnél az adag fél gramm, és az a konyhai mérleg, amely grammonként számol, ezt nullának vagy egynek látja; olyan kell, amely a tizedeket is mutatja. És még azzal is a szám csak kiindulópont: a vörös oldalán azt írjuk, hogy ugyanannyi granula szóján világosabb árnyalatot ad, mint paraffinon, keverékeken pedig valahol a kettő között. A granulák minden gyártási tételéhez színmegfelelőségi tanúsítvány tartozik a gyártó etalonjához képest, ami azt jelenti, hogy a tételek közti kis eltérés normális és le van írva, nem azt, hogy nem létezik.

A szilárdnál tehát figyelned kell a grammokra, az adatlapja szerinti hőmérsékletre és a keverésre, a granuláknál az utolsó granuláig, a pornál a csomómentességig, nagy tételnél pedig a külön koncentrátumra is: a tökéletesen lemért, de 78 °C-on olvasztott granulák is sötétebben hagyják az olvasztó alját.

Hogyan csinálod a cseppróbát fehér munkalapon, mindkét formánál?

A próba mindkét formánál ugyanaz, és öntés előtt ez az első, amiben megbízunk: egy pálcával kiveszel egy csepp már színezett viaszt, fehér munkalapra teszed, megvárod, amíg teljesen megkeményedik, és csak akkor olvasod le a színt. A receptjeinken a meleg minta, és még inkább az olvasztóban lévő viasz, világosabb lett, mint a kihűlt gyertya; a magyarázatunk az, hogy a tömb tömör, a csepp viszont vékony, de ez a mi magyarázatunk, nem mérés. Ezért a minta csak tájékoztató ellenőrzés, a viszonyítási alap pedig a teljesen kihűlt próbagyertya marad, az utolsó lépésből. Mindkét színezékoldalunkon le van írva, és a 2025-ös útmutatóba is beletettük: ha akkor hagyod abba az adagolást, amikor az olvasztó „jól néz ki”, a gyertya sötétebb lesz. A fenti amerikai forgalmazók más szavakkal ugyanezt mondják: fehér papírra vagy tányérra cseppentesz, és hagyod kihűlni.

A szilárdnál a mintának még egy szerepe van: ha a munkalapon a kihűlt cseppben sötétebb színes pöttyöket látsz, a granuláknál először az oldást ellenőrzöd, túl hideg volt a viasz, amikor beletetted őket; a pornál a keverést, csomók maradtak benne. A folyékonynál ezek a pöttyök nem jelennek meg, mert nincs benne semmi, ami olvadatlan vagy elkeveretlen maradhatna. Ha pedig a minta jól néz ki, felírod az adagot, a színezéket, a viaszt, az illatot és a hőmérsékletet, és csak utána öntöd ki a próbatételt.

Miért a folyékony a standardunk, és mikor van még értelme a szilárdnak?

A folyékony azért a standardunk, mert a receptjeinken, a 100 kilós tételen, vele tudtuk tételről tételre megismételni az árnyalatot, különböző emberekkel az olvasztónál, eggyel kevesebb lépéssel és edénnyel, és a granulákkal ellentétben anélkül, hogy a viaszt az adatlapja határáig vinnénk. Ez nem szabály minden folyékonyra és minden szilárdra; ez az, ami nálunk történt, számokkal. A szilárd a kínálatban marad, és helyes választás marad három helyzetben, amelyeket lent leírok, nem azért, hogy megvédjem, hanem mert valósak.

Miért álltunk át szilárdról folyékonyra?

Szilárddal kezdtük, mint szinte mindenki, aki otthon vagy kis tételekben készít gyertyát, és működött. A gond nagy tételeknél jelent meg, és egyetlen színen látszik a legjobban: az ivoryn, egy árnyalaton, amelyet sorozatban öntünk a gyertyáinkhoz, 100 kilós viasztételekben. Szilárddal, az ivory porral egy tételbe nagyjából 87 gramm került, majdnem kilenc 10 grammos csomag, amelyet külön készítettünk elő, egy kis edényben, 300–500 gramm viasszal, és csak utána öntöttük a koncentrátumot az olvasztóba, és kevertük el. És a végső színnel még így is gondunk volt: az ivory nem mindig lett ugyanolyan. Amikor átálltunk folyékonyra, ugyanabba a 100 kilós tételbe 7 cseppet tettünk az üvegből, egyenesen az olvasztóba. És a szín standard lett, minden alkalommal.

A felhasználás pénzben is kifejezhető, tájékoztató számításként a kis kiszerelések 2026. szeptemberi árain a weboldalunkon, mennyiségi kedvezmények nélkül: a szilárd ivory 10 grammos csomagja 11,87 lej, tehát egy tétel 87 grammja nagyjából 103 lej színezéket jelent; a folyékony ivory 10 milliliteres üvege 12,95 lej, és egy üvegből egy tétel 7 cseppet használ el. Hogy pontosan mennyibe kerül a 7 csepp, nem tudom megmondani, mert nem mértük le őket; azt viszont igen, hogy egyetlen üveg annyiba kerül, mint a kilenc szilárd csomag egyike, és több tételre elég.

Ami valójában megváltozott, az nem „csepp gramm helyett”, hanem azoknak a dolgoknak a száma, amelyeknek ugyanúgy kell sikerülniük. A szilárdnál: a grammok, a koncentrátum edénye, annak hőmérséklete, mennyi ideig kevertél, mikor öntötted az olvasztóba. A folyékonynál: ugyanaz az üveg ugyanazzal a kupakkal, ugyanaz a tétel, megszámolt cseppek, ugyanazon a hőmérsékleten, elkeverve. Ezek is változók, de kevesebb van belőlük, és egyik sem kér második edényt. Amit nem csináltunk meg: nem mértük le a 7 cseppet, ezért nem tudom megmondani, hány milligramm színezék van az ivorynkban; és nem tettünk egymás mellé két gyertyát, ugyanazzal a viasszal, ugyanazzal az árnyalattal, egyiket folyékonyból, a másikat szilárdból, ugyanabban a fényben lefotózva. Ha megcsináljuk, ide kerül.

Folyékony és szilárd, egymás mellett

Az alábbi táblázat egymás mellé teszi a két formát, amelyet forgalmazunk, az adatlapjaik számaival és az oldalainkon, illetve az olvasztónkban tett megfigyelésekkel; ahol a szám nem a miénk, ott szerepel, kié, és melyik termékre vonatkozik.

A táblázatot azon a soron olvasod, amelyik neked fáj. Ha a tételed alja sötétebb lett, a sor a hőmérséklet. Ha két tétel különbözőre sikerült, a sor az árnyalat megismétlése. Ha szóját öntesz, és a viasz alapszíne megváltozott egy sokáig melegen tartott tétel után, a sor a viasz adatlapja.

Mikor van még értelme a szilárd színezéknek?

Az első helyzet a száraz súlyokra kalibrált recept: ha a receptedet szigorúan grammban vezeted, viaszban, illatban és színezékben, az illaton kívül semmilyen folyékony összetevő nélkül, a szilárd semmit nem tesz hozzá, a folyékony viszont egy kevés olajat visz bele, az üvegben lévőt. Néhány csepp kilogrammonként kis mennyiség, de nem nulla, és annak, aki így vezeti a receptjét, ez jogos ok. A második az a viasz, amelyet amúgy is magasra melegítesz: az öntőformás paraffinnál és a pálmaviasznál, olvasztáskor 82–90 és 85–95 °C-kal, a granulák a viasz ablakán belül maradnak anélkül, hogy bármi pluszt kérnél tőle, és ott a két forma közti különbség csak adagolás és lépések kérdése, nem kockázaté. A harmadik a fehér: a folyékonyunknak nincs fehérje, egy ivory árnyalata van; a növényi viaszok opálossá tételéhez a polcon van egy szilárd formájú opálfehér, amely por, nem granulátum, és saját adagolási szabályai vannak az oldalán, más számok, mint a granuláké.

És van még egy helyzet, amely fölött nem siklunk el: ha évek óta szilárddal dolgozol, megvan a saját gramm per kilogramm arányod, és az árnyalatod minden alkalommal ugyanolyan, ne válts azért, mert mi ezt mondjuk. A standardunk az, amit annak ajánlunk, aki most választ, nem rossz jegy arra, ami a műhelyedben már működik. Egy brit forgalmazó a folyékony és a lapkás színezék összehasonlításában azt írja, hogy a folyékonnyal maszatos lehet dolgozni, és hogy a sokáig használatlanul hagyott üveg eltömődhet vagy szivároghat; ezért az üveget zárva tartod, és az adatlapján megadott egy éven belül elhasználod.

Mi sikerülhet rosszul mindegyikkel, és mit ellenőrzöl először?

Három dolog, és mindegyiknek van egy első ellenőrizendő lépése: a sötétebb alj vagy a színes pöttyök, ahol a granuláknál először az oldást, a pornál a keverést nézed; a mintánál sötétebb gyertya, ami nálunk minden alkalommal meleg állapotban történt leolvasás volt; és ugyanaz a recept más árnyalattal, ahol az a kérdés, mi változott, az adagtól és a hőmérséklettől a tételig. Egyiknél sem az a javítás, hogy „több színezék”.

Miért sötétebb a gyertya alja, és miért pöttyös?

Ha a gyertya alul sötétebb, mint felül, vagy az alján színes pöttyöket látsz, a granuláknál először az oldást ellenőrzöd: a hőmérsékletet, amelyen beletetted őket, mert a forgalmazó 85–95 °C-ot kér, a mi oldalunkon pedig az áll, hogy 80 °C alatt félig olvadnak meg és leülepednek. A második a keverés, addig, amíg egyetlen granulát sem látsz, nem addig, amíg egyenletesnek „tűnik”; a harmadik a túl korai öntés, amikor a granulák még az alján vannak, és az első pohárba vagy az első öntőformába kerülnek. A pornál ugyanezek a pöttyök csomókat jelentenek: a koncentrátum keverését ellenőrzöd, az oldalán megadott hőmérsékleten.

Amit nem csinálsz: nem tartod a szóját jóval 85 °C fölött, csak hogy biztosra menj; a viasz adatlapja szerint átmenetileg 90 °C-ig rendben van, ha gyorsan visszahűtöd, ennél magasabban és hosszabban viszont elszíneződést jelent. Ezért a granulákat külön oldod fel, kevés viasszal készült koncentrátumban, az utolsó granuláig, az olvasztóba öntöd, és visszahűtöd. Vagy ha a recepted szójára épül, és ez gyakran megtörténik veled, pontosan ez az oka annak, hogy mi átálltunk folyékonyra, és ebben nincs semmi szégyellnivaló.

Miért lett a gyertya sötétebb, mint a munkalapon lévő minta?

Ha az olvasztóba vagy a még puha cseppre nézve hagytad abba az adagolást, a gyertya sötétebb lesz; nálunk mindkét formánál így volt. A színt a teljesen megkeményedett mintán olvasod le, fehér munkalapon, és nálunk még az is egy kicsit világosabb lett, mint a végső tömb. A javítás a következő tételen történik, nem ezen: kevesebb cseppet vagy grammot teszel bele, megismétled a mintát, felírod. A már kiöntött tételnél az egyetlen tisztességes dolog az, hogy azzal az árnyalattal árulod, amilyen lett, nem azzal, amelyik a fotón van.

Ide tartozik az a kifogás is, amelyet a vásárlói értékelésekben olvasunk, szó szerint: „eltérés a weboldalon látható szín és a megkapott termék között” (románból fordítva). Az értékelés nem mondja meg, honnan ered a különbség, és mi sem tudhatjuk belőle: lehet a fotó fénye, lehet ez a mechanizmus is, egy melegen leolvasott minta és egy melegen készült fotó, miközben a vevő a kihűlt tömböt kapja meg. Amit te irányíthatsz, az a második rész: a gyertyát teljesen kihűlve fotózod, nappali fényben, hogy ne ígérj olyan árnyalatot, amilyen a tömbnek nincs.

Ugyanaz a recept, más árnyalat: mi változott, és milyen sorrendben keresed?

Ha ugyanaz a jegyzet más árnyalatot ad, öt dolog közül változott valamelyik, és ebben a sorrendben ellenőrzöd őket: az adag, vagyis hogy tényleg a jegyzet szerint jártál-e el, ugyanazzal az üveggel és ugyanazzal a kupakkal; a hőmérséklet és a keverés, főleg a szilárdnál, ahol egy félig olvadt koncentrátum mindent megváltoztat; a viasz, mert ugyanaz az adag szóján világosabb, mint paraffinon, ahogy a vörös oldalán írjuk, egy új keverék vagy ugyanannak a viasznak egy új tétele pedig más alapszínű lehet, amelyet az adatlapján, a „Colour” sorban találsz meg; az illat, mert a 2025-ös útmutatóban leírtuk, hogy a nehéz jegyek, a vanília, a karamell, a fa, a fűszerek „megehetik” a pigmentet, vagyis megváltoztatják az árnyalatot, ezért a színt a végső keveréken olvasod le, benne az illattal, bármikor került is bele a színezék az adatlapja szerint; és a színezék gyártási tétele, mert a szilárdnál a tételek közti eltérés a tanúsítványában le van írva, a folyékonynál pedig minden új üveget előbb a saját receptedben próbálsz ki, kis mennyiségen, a sorozat előtt.

Nem változtatsz egyszerre két dolgot: ha ugyanazon a napon új viaszod és új üveged is van, egy mintát az új viasszal és a régi színezékkel csinálsz, aztán fordítva, és csak utána jön a tétel. Ez ugyanaz a fegyelem, mint egy új tétel adatlapjának olvasásakor: egy dolgot változtatsz, mérsz, felírod.

Honnan indulsz

Azzal a formával indulsz, amelyet a recepted ad, annak próbamennyiségével, és az első tétel előtt egy mintával fehér munkalapon. Annak, aki most választ, száraz grammokra épülő recept nélkül, és paraffin vagy pálmaviasz nélkül az olvasztóban, a mi válaszunk a folyékony: nincs külön előkészítési lépés, kevesebb dolognak kell ugyanolyannak maradnia, és a viasz adatlapját békén hagyod.

Mit rendelsz az első próbához

A formád próbamennyiségét rendeled meg, és semmi többet, amíg nincs leírva a jegyzeted: 10 millilitert a folyékonyból vagy 10 grammot a szilárdból, bármelyik árnyalatból, plusz azokat a dolgokat, amelyeket nem tőlünk veszel. A mi sorrendünk bármelyik színnél, amelyet még nem öntöttünk, a formánként eltérő lépéseket külön leírva:

1. Előkészíted a fehér munkalapot és a füzetet. Egy fehér csempe, egy tányér, egy vastag papírlap; és egy hely, ahová minden mintánál felírod a viaszt, annak mennyiségét, a színezéket, az adagot, az illatot és a hőmérsékleteket.
2. Megolvasztod a viaszt az oldalán megadott hőmérsékleten. Ha szilárddal dolgozol, itt van a lépése: leméred és külön előkészíted a koncentrátumot, egy kis edényben, kevés viasszal, a terméked adatlapja szerinti hőmérsékleten; a granulákat az utolsóig feloldod, a port addig kevered, amíg nincs benne csomó; a koncentrátumot az olvasztóba öntöd, elkevered, aztán hagyod lejjebb menni a hőmérsékletet. Ha folyékonnyal dolgozol, itt nincs semmi dolgod.
3. Lehűtöd illatosítási hőmérsékletre, és beleteszed az illatot, a recepted szerinti százalékban, ahogy a viasz adatlapja kéri: olvasztás után, öntés előtt. A szín leolvasása előtt teszed bele, hogy a minta a végső receptet mutassa, benne az illattal.
4. A folyékonynál most jönnek a cseppek, illatosítási hőmérsékleten, az árnyalatod oldalán lévő számból kiindulva, és addig kevered, amíg a szín egyenletes nem lesz. A szilárdnál a szín a 2. lépés óta már az olvasztóban van.
5. Elkészíted a mintát a munkalapon, egy cseppet, megvárva, amíg teljesen megkeményedik. Nappali fényben olvasod le, nem az olvasztó feletti lámpa alatt. Túl világos: a folyékonynál még cseppeket teszel hozzá, és megismétled; a szilárdnál nem teszel granulát vagy port a már kihűlt tételbe, hanem készítesz egy kis pótlólagos koncentrátumot, és azt kevered bele, vagy felírod, és a következő tételnél javítod az adagot. Túl sötét: nem hígítod tiszta viasszal, mert megváltoztatnád az illat százalékát; felírod, és a következő tételnél kisebb adaggal ismétled meg a mintát, vagy ha mégis teszel hozzá viaszt, az illatot újraszámolod az új mennyiségre, és felírod a végső számokat. Sötétebb pöttyök a cseppben, szilárdnál: a granulák nem oldódtak fel teljesen, vagy a porban csomók maradtak.
6. Felírod a bevált arányt, kiöntöd a próbatételt, és másnap, teljesen kihűlve, a minta mellett olvasod le. Ha a tömb a vártnál jobban sötétebb a mintánál, a javítás a füzetbe kerül, a következő tételhez.
7. Elégeted a próbagyertyát, a színezett receptre választott kanóccal. A Kerax-adatlap szerint az illat, a szín és a gyertya formája megváltoztatja a kanóc választását, és minden kombinációt égetési próbával kell ellenőrizni; az égetési protokollunk az első égetésről szóló cikkben van. Egy szín akkor van kész, amikor ezen a próbán is átment, nem akkor, amikor a munkalapon jól nézett ki.

Ha pedig a két forma között állsz, és a fenti három ok közül egyik sincs meg, a folyékony: nincs benne olvadatlan granula, és ebből indulnak a készleteink és a receptjeink.

Mit írj nekünk, ha nem sikerül

Írd meg nekünk a viaszt és a mennyiségét, a színezéket és a formáját, hány cseppet vagy hány grammot tettél bele és hogyan, milyen hőmérsékletű volt a viasz, amikor beletetted, az illatot és a százalékát, és küldj két fotót nappali fényben: a mintát a munkalapról és a kihűlt gyertyát. Ezekből látszik, hogy az adag, a hőmérséklet, a meleg leolvasás vagy a tétel a gond; nélkülük általános tanácsot adnánk, és egy általános tanács nem javítja meg a tételedet. WhatsAppon vagy telefonon érsz el minket: +40 726 162 810 (magyarul válaszolunk), hétfőtől péntekig 8:00 és 16:30 között (román idő szerint).

A színezéket nem aszerint választod, milyen szép az üvegben, és nem az első talált cikk száma szerint adagolod. Aszerint választod, milyen lépéseket kér tőled a viaszod ablaka mellett, a jegyzeted szerint adagolod, és a kihűlt mintán, aztán a próbagyertyán olvasod le. A folyékony a receptjeinken kivett az utunkból egy lépést és egy edényt, az ivorynál pedig minden tételben ugyanazt a színt adta; a minta és az égetés bármelyik formánál a tiéd marad.