Adalékok gyertyához: sztearin és növényi pehely, mikor van rájuk szükséged, és mikor nem

Szójaviaszból öntöttél egy oszlopgyertyát, tisztán jött ki az öntőformából, júliusban pedig dobozba tetted, hogy elküldd a vevőnek. Puhán érkezett meg, az egyik oldala lelapult az úton. Vagy fehér, tejszerű esküvői gyertyát szerettél volna, és olyan lett, amelyen a széleknél átsüt a fény. Vagy, ami a leggyakoribb: öt cikkben olvastad, hogy „sztearin”, háromban, hogy „növényi adalék”, mindkét termék ott van a kosaradban, és nem tudod, kell-e bármelyik, akár magadnak öntesz, akár csomagokat küldesz. A pehely oldalán azt írjuk, hogy „növeld az arányát, ha azt látod, hogy a gyertya nyáron megpuhul”, a sztearin oldalán azt, hogy „láthatóan kifehéríti a keveréket”, és mindkettő igaz; csak két különböző kérdésre felelnek.

Az adalékot nem a viasz alapján választod, hanem aszerint, hogy mit kell tennie a gyertyának, miután kijött az öntőformából: egyenesen álljon nyáron, a futár autójában; legyen fehér és átlátszatlan; vagy maradjon szója, feszes, a saját meleg tónusával. A polcunkon kettő van, mindkettő pálmából, és két receptben használjuk őket, amelyek nem keverednek: a sztearint a paraffinos esküvői gyertyáinkban, az átlátszatlan, tejszerű fehérért és a nyári melegben is megmaradó keménységért; a növényi pelyhet a szójagyertyáinkban, a melegben is megmaradó feszességért, és mert ez adja a szójának az ivory tónust. És sokszor egyikre sincs szükséged: az öntőformás szójaviasz adatlapja szerint nem kér adalékot, kis formáknál pedig a szója egyedül is megállja a helyét.

Az alábbi sorrendben: mi a két adalék, és mit csinál mindegyik egy alapviaszban, plusz hogy miért nincs itt a polimer; miért van az esküvői gyertyáinkban sztearin, a szójásokban pedig pehely, és mi változik a színben; mikor nincs szükséged egyikre sem, bár árusítjuk őket; mennyit teszel bele, milyen sorrendben kerül a lábasba, és hogyan ellenőrzöd melegben, nyár előtt; mit rendelj az első próbához.

Sînziana vagyok. Máramarosi műhelyünkben 2010 óta öntünk gyertyát, és a viaszt meg az adalékokat is abból adjuk tovább, ami a saját üstjeinkbe kerül. A sztearin és a pehely azért van a polcon, mert benne van a receptjeinkben, nem fordítva, és ezért tudom azt is megmondani, mikor nincs rájuk szükséged: egy olyan gyertyánál, amelynek nincs meg az a gondja, amelyet ők megoldanak, az adalék csak egy újabb változó, és sokszor egy új hiba.

Adalékok gyertyához: mi a sztearin és a növényi pehely, és mit csinálnak egy alapviaszban?

Két anyag, amelyet mi nem öntünk önmagában, hanem egy alapviaszhoz adjuk, és három dolgot változtatnak meg benne: mennyire marad kemény a gyertya melegben, mennyire átlátszatlan, és milyen az alapszíne. A sztearin por formájú zsírsav, 55–57 °C-on dermed meg; a növényi pehely pálmazsír, pehely formában, nagyjából 37 °C-on olvad. Mindkettő kis arányban kerül a fő viaszhoz, nálunk 10 és 20% között, és minden pluszban hozzáadott százalék másik hibát hoz, nem több biztonságot.

Mi a sztearin, és miért fehéríti ki a viaszt?

A polcunkon lévő sztearin a POFAC 1855, fehéres-sárgás por formájú sztearinsav az ADC-től, a műszaki adatlapja szerint 55,3–57,5 °C-os dermedésponttal. A gyertyában először azt csinálja, amit látsz: kifehéríti és átlátszatlanná teszi a keveréket, és több sztearin fehérebb gyertyát jelent; az oldalán azt írjuk, hogy a világos pigmentek tisztábban jönnek ki, a nem kívánt áttetszőség pedig eltűnik. Aztán azt csinálja, amit nem látsz: növeli a darab keménységét, segít kijönni az öntőformából, és csökkenti a repedést hűléskor, az esküvői készleteinkben pedig ez tartja egyenesen a gyertyát a melegben.

A határa is ott áll az oldalon, a saját tételeinkből: 20% fölött a keverékben a hirtelen hűlés vagy egy huzat finom repedéseket hagy a felületen; ezért a sztearinos keverékek lassan, szobahőmérsékleten hűlnek, hűtő nélkül. Olvasztáskor enyhe faggyúszaga van, ezt a biztonsági adatlap is megerősíti; hűléskor eltűnik, és a kész gyertyában nem érezni. Nálunk nem önálló alapanyag: a magában öntött POFAC a próbáinkban törékeny gyertyát adott, instabil égéssel, és nem tartotta meg az illatot, és ezt írjuk a „mit nem csinál” résznél is. Léteznek tiszta sztearinból készült gyertyák más gyártóknál, más receptekkel és más sztearinokkal; mi nem készítettünk ilyet, és nem mondom meg neked, hogyan készül.

Mi a növényi pehely, és miért keményíti meg a szóját egy puha zsír?

A nálunk kapható növényi pehely a Kerawax 1150, a Kerax angliai gyárától, ahonnan a KeraSoy szójaviaszunk is jön. A műszaki adatlapja növényi lipidekként írja le, trigliceridek, digliceridek és monogliceridek, fehér-krémszínű pehelyben; a biztonsági adatlap szerint az olvadáspontja kb. 37 °C. Vagyis puhább zsír, mint a viasz, amelyet megkeményít: 35 °C-on az adatlap szerint már csak 2–5% szilárd zsír van benne. Mindkét adatlap letölthető a termék oldaláról.

Mégis, a KeraSoy Pillar 4120 keverékében 15%-tól fölfelé a darab feszesebb lesz melegben, a felülete tapintásra szárazabb, és tisztábban jön ki a szilikonból; 15% alatt a hatás csekély, 25–30% fölött pedig jön a törékenység, repedésekkel. A számok a pehely termékoldaláról származnak, abból, amit a 4120-as keveréken, nagy oszlopgyertyáknál és szilikonformás figuráknál láttunk a műhelyünkben; nem független mérés, és nem egy másik keverékre vagy másik formára vonatkoznak. Hogy egy puha zsír hogyan tesz keményebbé egy viaszt, azt az adatlapból nem tudom elmagyarázni, és nem találok ki neked kémiát, csak hogy kereken hangozzék: amit mi a receptjeinkben megfigyeltünk, az a hatás, nem a mechanizmus.

A polimer: miért nincs benne ebben a cikkben

A harmadik adalék, amelyről hallani fogsz, a polimer, mikrogranulátum formájú polietilénviasz, amely az általunk olvasott tanúsítvány szerint 96–100 °C-on olvad, és kis arányban adják a keménység és a fény miatt. Szintetikus, nincs a polcunkon, és az alábbi két receptünk egyikébe sem kerül bele, ezért nem mondom meg, mennyit tegyél bele, és mit csinál a szójában: nem mértük, egy fórumon olvasott százalék pedig nem az enyém, hogy továbbadjam. Ez a cikk annál a két adaléknál marad, amelyet mi az üstbe teszünk.

Miért van az esküvői gyertyáinkban sztearin, a szójásokban pedig pehely?

Mert a két gyertyának két különböző dolga van. Az esküvői, paraffinból készült gyertyának fehérnek, tejszerűnek és keménynek kell lennie, hogy nyáron végigbírja a futár autóját és valakinek a csomagtartóját egészen a templomig, meghajlás nélkül: ezt csinálja a sztearin. A szójagyertyának melegben is feszesnek kell maradnia, és meg kell kapnia azt a meleg, ivory tónust, amilyen a pelyhes szójáé: ezt csinálja a pehely, a sztearin pedig nem adná meg, mert fehérít. Szójába nem teszünk sztearint, paraffinba pedig nem teszünk pelyhet.

Mit csinál a sztearin egy esküvői gyertyában, amely nyáron a futár autójában utazik?

Fehéren és egyenesen tartja. Öntött esküvői készleteink teljesen finomított paraffinból készülnek, sztearinnal és pálmaviasszal, az összetételt a termékoldalukon is leírjuk. A paraffin a tüzelőanyag, és egyenletes felületet ad; a sztearin, a Típus 1 paraffinunk oldala szerint 15–20% a keverékben, az átlátszatlan, tejszerű fehéret és a keménységet adja; a pálma szintén keménységet ad. A sztearin azt is megváltoztatja, hogyan ég a keverék, ezért a kanócot a végső összetételre kalibráljuk, nem a puszta paraffinra.

A 2010 utáni nyarakból maradt egy szabályunk, amelyet a szállításról szóló cikkben is leírtunk: nyáron növeljük a sztearin és a paraffin adagját az esküvői gyertyák receptjeiben, hogy olyan hőmérsékleten is megtartsák a formájukat, amelyen a téli recept útközben megpuhulna. Csomagjaink nyáron az egész országban utaznak a futárcégek autóiban, és nem kapunk vissza szállítás közben deformálódott gyertyát. Ez a mi tapasztalatunk, nem garancia arra, hogy soha semmi nem deformálódik, és a csomagban lévő gyertyára vonatkozik, nem arra, amelyet kivettek a dobozból és a műszerfalon hagytak, a napon.

Miért növényi pehely, és miért nem sztearin az öntőformás szójaviaszba?

Hogy a gyertya az maradjon, ami rá van írva. Amikor egy több mint tíz rendeléssel rendelkező vásárlónk a júliusi interjúkban azt mondta, hogy „a szója puhább, eltörnek, ha nem keverem paraffinnal” (románból fordítva), olyan receptet írt le, amely nála működik, de kiviszi a darabot a növényi kategóriából. Mi a műhelyben egy másikhoz jutottunk el: KeraSoy 4120 növényi pehellyel, pálmazsír egy szójaviaszon, tehát továbbra is növényi, paraffin nélkül. A sztearin is pálmából van, tehát nem az eredet választja el a kettőt; az választja el őket, amit a darabban csinálnak. Szójába két okból nem teszünk sztearint: a sztearinos recept a mi paraffinos receptünk, és nem visszük át szójára csak azért, mert lehetne; és mert a sztearin fehérít, a szójánál viszont a meleg tónusát akarjuk, nem a fehéret, és ezt a pehely adja meg nekünk a feszességgel együtt.

Bordázott keresztelő gyertyánk, 6 centiméteres átmérővel és 30–40 centiméteres magassággal, pontosan ez a keverék: szójaviasz növényi keményítővel, mert a szója önmagában, ahogy az oldalán írjuk, túl puha volt a tűkhöz és a díszekhez, és túl érzékeny a magas hőmérsékletre. 6 centiméteres átmérővel és 40 centiméter magasan egy keresztelő gyertya nem a polcon áll: kézben van, utazik, kibírja a nyári meleget és a tűket, amelyekkel a virágait rögzítik.

Mi változik a színben: átlátszatlan fehér vagy természetes ivory?

Az adalék minden színezék előtt kiválasztja az alapszínedet. A sztearin fehérít: a sztearinos paraffin esküvői gyertyánk színezék nélkül is fehér és átlátszatlan, az árnyalatok pedig, ha akarunk ilyet, folyékony színezékből jönnek, cseppenként, azzal az adagolással, amelyről tegnap írtunk. A pehely a szóján az ellenkezőjét csinálja: az öntőformás szójaviasz az adatlapja szerint természetes fehér, a fehér-krémszínű pehellyel pedig megkapja azt a meleg tónust, amelyet mi ivorynak hívunk. A bordázott keresztelő gyertya a keveréktől „Ivory Natural”, nem színezéktől, és az oldalán azt írjuk, hogy nem optikai fehér, és nem is akar az lenni.

A gyakorlati következmény két irányba megy. Ha papírfehér szójagyertyát szeretnél, a pehely az ellenkező irányba visz, és választanod kell egy adalék nélküli, puhább szója és a keverékre tett fehér pigment között; a második változatot nem öntöttük sorozatban, ezért nem mondom meg, milyen lesz. Ha tiszta pasztell árnyalatokat szeretnél paraffinon, a sztearin segít: egy átlátszatlan viasz tisztábban veszi fel a pigmentet, ahogy az oldalán írjuk. A pehelyre tett színezéket pedig a pehely láthatóan nem változtatja meg, ez is az oldaláról van: a pehely az alapot változtatja meg, nem a pigmentet.

Mikor nincs szükséged adalékra, bár árusítjuk?

Ha a gyertyádnak nincs meg az a gondja, amelyet az adalék megold. A Kerax öntőformás szójaviasz műszaki adatlapja a gyártói megjegyzéseknél azt írja, hogy a viasznak nincs szüksége adalékokra; csak illatot és színezéket kell hozzáadni, ha szeretnél. Kis formáknál a szója egyedül is megállja a helyét, és a paraffin is, ha a gyertya nyáron nem indul útnak. Az adalék a puhaságra és a színre felel, nem a kiformázáskori sietségre, pohárba pedig nálunk nem kerül.

Mit mond a szójaviasz adatlapja az adalékokról?

Hogy nem kéri őket. A KeraSoy Pillar 4120 adatlapja, 6.0-s verzió, 43–52 °C-os dermedéspontot ad meg, jellemzően 47-et, és 32-es penetrációt, a gyártói megjegyzésekben pedig azt írja, hogy a viasznak csak illatra és színre van szüksége, ha az öntő ezt akarja. A bordázott keresztelő gyertya oldalán mi is ugyanezt írjuk a magunk részéről: kis formáknál a szójaviasz jól megállja a helyét egyedül; a gond 6 centiméteres átmérőnél és 40 centiméteres magasságnál jelent meg. Ha tehát néhány centiméteres formákat öntesz, hűvös műhelyben, és a gyertya nyáron nem indul útnak, a pehely semmit nem old meg neked, mert nincs mit megoldani.

Ha pedig feszesebb szóját szeretnél anélkül, hogy bármit hozzáadnál, arra is van út, a törésről szóló cikkben írtuk le: az EcoSoya Pillar az adatlapja szerint keményebb (penetráció 18, ahol a 4120-é 32), és magasabban, 51 °C-on dermed, nálunk pedig adalék nélkül is tisztán jön ki az öntőformából. Az ár az alacsonyabb olvadáspont, 55 °C: nyáron hűvösön tartod, és napfénytől védve küldöd.

Kivételkor törik, vagy nyáron megpuhul? Két kérdés, két válasz

Ez két különböző kérdés, és egy egész cikkben választottuk szét őket. Törésnél először a viaszt ellenőrzöd (öntőformás vagy poharas?), hogy mennyit állt a darab, mennyire volt meleg az öntőforma, és milyen hőmérsékleten öntöttél, és csak utána a receptet a formához mérve: az adalék segít a kiformázásban, de egy túl korán kivett darab 20% pehellyel is eltörik. Az adalék akkor a válasz, amikor a darab kijön, de túl puha: kiformázáskor nyomot hagy, melegben megpuhul, magasan megdől. Ezért írja a pehely oldala, hogy „ha a gyertya nyáron megpuhul, vagy ha a kiformázás nyomot hagy”, és nem azt, hogy „ha eltörik”.

Ahová nem tesszük: pohárba és működő receptekbe

Pohárba nálunk egyik sem kerül. Mindkét oldalon ugyanazt írjuk ezekről az adalékokról a receptjeinkben: a sztearinos vagy pelyhes keverék zsugorodása elválasztja a viaszt a pohár falától, és üregeket hagy; poharas gyertyát olyan viaszból készítünk, amelyet arra terveztek, hogy a falhoz tapadjon, KeraSoy Container 4130, nem megkeményített oszlopgyertya-viaszból. Működő receptbe pedig nem kerül megelőzésként: ha a márciusi tétel jól sikerült, nyáron nem teszel bele reflexből adalékot; először elvégzed az alábbi melegpróbát, egy adalékos darabon egy adalék nélküli mellett, és csak ha látszik a különbség, akkor változtatsz a recepten. Különben két dolgot változtattál meg egyszerre, az évszakot és a receptet, és már nem tudod, melyik volt az.

Mennyit teszel bele, és hogyan ellenőrzöd, hogy ne rontsd el a tételt?

A termékoldalainkon lévő százalékokból indulsz ki, amelyeket viasz plusz adalékra számolunk, illat és színezék előtt; az adalékot akkor teszed bele, amikor az alapviasz teljesen folyékony, és egy próbadarabon ellenőrzöd, melegben, egy adalék nélküli mellett, a tétel előtt. „Nem találtam meg a megfelelő százalékokat”, mondta nekünk egy hűséges vásárlónk a júliusi interjúkban (románból fordítva), és nem is találhatta meg leírva sehol: nincs univerzális százalék, az alábbi számok a mi receptjeinkéi, a tiédet pedig a próba határozza meg, mint bármelyik viasznál, bárkitől.

Milyen százalékkal kezdesz az egyes adalékoknál?

Sztearinnál paraffinban 15–20%-tól, ennyit írunk a Típus 1 paraffinunk oldalán, hogy az oszlopgyertya-keverékekbe teszünk; 20% fölött hirtelen hűléskor jönnek a repedések. Pehelynél szójában kis formáknál 10–15%-tól, nagy oszlopgyertyáknál és bonyolult formáknál 15–20%-tól, a látható hatás 15%-tól fölfelé jelentkezik, a törékenység 25–30% fölött. A százalékot viasz plusz adalékra számoljuk, illat és színezék előtt, ahogy az oldalakon is áll. Grammban, a mérlegen: egy kiló keverékhez 150 gramm pehely és 850 gramm szójaviasz; egy kiló sztearinos paraffinhoz 150–200 gramm sztearin, a többi paraffin; az illat és a színezék ezután jön erre a keverékre, a saját százalékában. Az adalékot külön méred le, mielőtt bekapcsolod a főzőlapot, nem szemre egészíted ki a már meleg lábasban.

Milyen sorrendben kerül a lábasba?

Először az alapviasz, amíg teljesen folyékony nem lesz; utána az adalék. A paraffin adja a forró fürdőt, a sztearin belekerül, és gyorsan elkeveredik, anélkül hogy órákig állna a melegben; fordítva a sztearin kínlódik a hőmérsékleten, és fennáll a sárgulás és a szag veszélye, ahogy az olvasztás sorrendjénél írtuk. Szójánál a 4120-at a gyártásban 80–85 °C-ra melegítjük, hogy teljesen megolvadjon (a dermedéspontja 47 °C körül van), az adatlap nem szeretné, ha a viasz sokáig 85 °C fölött állna, a pehely pedig belekerül és feloldódik anélkül, hogy saját hőmérsékletet kérne. Innentől a sorrend az alapviaszé, nem az adaléké: az illat a viasz illatadagolási hőmérsékletén, a folyékony színezék ugyanakkor, cseppenként, az öntés a viasz öntési hőmérsékletén, és a lassú hűlés a szobában, az ablaktól és a ventilátortól távol. A receptjeinkben mindkét adaléknál megtartottuk az alapviasz hőmérsékleteit, és ezt írjuk a termékoldalukon is; egy új keveréknél ezeket nem veszed készpénznek, hanem a próbadarabon ellenőrzöd. Ami biztosan változik, az az égés, tehát a kanóc, amelyet a végső receptre választasz, égetési próbával.

Hogyan ellenőrzöd melegben, nyár előtt, hogy kitart-e a gyertya?

Összehasonlító próbával, amelyet úgy javaslok, ahogy mi csinálnánk, nem olyan módszerként, amelyet már validáltunk. Ugyanazon a napon két darabot öntesz, ugyanabból a viaszból, ugyanabból a zsákból, ugyanazzal az illattal és ugyanazzal a színezékkel, ugyanabba az öntőformába, egymás után: az egyiket adalékkal, a másikat adalék nélkül. Az egyetlen különbség az adalék. Ugyanúgy hagyod hűlni és állni őket, ugyanazon a helyen, legalább egy napig. Utána egymás mellé teszed őket ugyanarra a meleg helyre, egy hőmérővel mellettük, és felírod a hőmérsékletet az elején, a közepén és a végén, meg azt, hogy mennyi ideig álltak: a 24 óra olyan időtartam, amelyet meg tudsz ismételni. A végén mindkettőn ugyanazt a négy dolgot nézed meg: egyenesen áll, vagy megdőlt; a hüvelykujjad nyomot hagy-e, ha megnyomod; a felülete olajat izzadt, vagy matt maradt; hozzáragadt-e az alátéthez. Mindegyiknél felírod, mit láttál, mellé a hőmérsékletet és az időtartamot. Csak a két darab közötti különbség az adaléké; egy darab önmagában csak azt mondja meg, milyen volt a nap. Utána elégeted az adalékos darabot, az első égetésről szóló cikk protokolljával, mert az adalék megváltoztatja az égést.

Amit eddig nem csináltunk meg, az pontosan ez a próba, leírva: ugyanaz az öntőforma, adalékkal és anélkül, hőmérőn leolvasott hőmérsékleten, egymás mellett, fotóval. Amikor elvégezzük, a fotó ide kerül. Addig a nyarak tapasztalata van a kezünkben, az esküvői csomagok, amelyek nem jönnek vissza, és a keresztelő gyertya, amely megtartja a tűket; ez gyártási megfigyelés, nem összehasonlító mérés, és így is olvasd.

Hol kezded

Azzal az alapviasszal kezded, amely megvan, és azzal a kérdéssel, amelyre az adalék felel: átlátszatlan fehér és hőtűrés paraffinon, a sztearin; nyári feszesség szóján, a növényi kategória elhagyása nélkül, a pehely; ha egyik sem kell, akkor egyik sem. Az egykilós kiszerelés mindkettőnél a próbamennyiség, és néhány kis tételre elég.

Mit rendelj az első próbához

1. Az alapviaszt, amelyet már használsz, nem egy újat ugyanazon a napon: Típus 1 paraffint vagy 4120-at. Ha a viaszt és az adalékot is megváltoztatod, semmit nem tudsz meg; ez ugyanaz a fegyelem, mint egy új viasztételnél.
2. Egy kilót abból az adalékból, amely a kérdésedre felel: POFAC sztearint paraffinhoz, Kerawax 1150 pelyhet szójához.
3. Egy grammra pontos mérleget és egy füzetet: a százalék, a hőmérséklet, amelyen az adalékot hozzáadtad, az öntési hőmérséklet, az öntőforma, és hol állt utána a darab.
4. Önts két darabot ugyanabból az öntőformából, adalékkal és anélkül, ugyanazzal az illatszázalékkal, és vidd őket melegre, ahogy fent írtuk.
5. Égesd el az adalékos darabot a meglévő kanócoddal, és nézd meg a lángot és az égési tavat: az adalék megváltoztatja az égést, tehát a kanócot is megváltoztathatja.
6. Csak ezután a tételt, a felírt százalékkal, nem egy emlékezetből kerekítettel.

Mit küldj nekünk, ha nem sikerül

Küldd el nekünk az alapviaszt és a tételszámát, az adalékot és a százalékát, az illatot és a százalékát, a színezéket és az adagját, hogy milyen hőmérsékleten adtad hozzá az adalékot, milyen hőmérsékleten öntöttél, melyik öntőformát használtad, és hol állt utána a darab, milyen melegben, és a kanócot, ha a gond az égésnél van; plusz két fotót nappali fényben, az adalékos és az adalék nélküli darabról. Ezekből általában le tudjuk szűkíteni az okot a százalékra, az olvasztási sorrendre, a hűlésre vagy egy olyan gyertyára, amelynek nem kellett adalék; két fotó nem garantálja a választ, de nélkülük általános tanácsot adnánk, az általános tanács pedig nem javítja meg a tételedet. WhatsAppon vagy telefonon: +40 726 162 810 (magyarul válaszolunk).

Az adalék nem biztosítás, amelyet minden receptbe beleteszel, csak hogy legyen. Egy pontos kérdésre adott válasz: egyenesen áll melegben, fehér és átlátszatlan, vagy feszes és ivory, szóján. Nálunk két kérdés van és két válasz, sztearin az esküvői gyertyákban, pehely a szójában. A harmadik kérdés, hogy kell-e bármelyik, a tiéd marad, és a viaszod adatlapja teszi fel elsőként.