A gyertya égetési tesztje az első gyújtástól az utolsó centiméterig

A próbadarabod az első este szépen égett. Két óra után az olvadt viasz körben elérte a pohár falát, a láng egyenesen állt, az üveg pedig csak meleg volt. Kiöntötted a tételt. Egy hét múlva valaki azt írja neked, hogy néhány este után a láng lesüllyedt egy gödörbe, a kanóc még parázslott egy kicsit, aztán kialudt.

A gyertya égetési tesztje az öntéstől az utolsó centiméter viaszig tart: 48 óra érlelés, legalább kétórás első égetés, aztán legfeljebb négyórás égetések, egészen az aljáig. Minden gyújtáskor ugyanazt a néhány megfigyelést írod le, a tételt pedig csak azután öntöd ki, hogy a próbadarab minden estét kibírt.

Alább megtalálod, mit kérnek az adatlapok és mit teszünk hozzá mi, mit nem lát a rövid próba, hány napot írsz be a naptárba, mit figyelsz estéről estére, a kitöltendő naplót és azokat a jeleket, amelyek alapján kimondod, hogy a próba sikerült. Azoknak írtuk, akik öntenek: ha most kezded, ha már árulsz, vagy ha nagy mennyiségben gyártasz. Kell hozzá egy mérleg, egy vonalzó, egy óra és egy lap papír.

Sînziana vagyok. Máramarosi műhelyünkben 2010 óta öntünk gyertyát, formában és pohárban, és továbbadjuk azokat a viaszokat és kanócokat, amelyekkel mi magunk is dolgozunk. Több cikkünkben leírtuk, hogy a kanócot a teljes gyertyán erősíted meg, „szakaszokban, majdnem a végéig leégetve”, az ajándékgyertyákról szólóban pedig ezt a szakaszt egyetlen táblázatsorba tettük. Itt a teljes szakasz, estéről estére. A tények a gyártók adatlapjairól és a műhelyi irányértékeinkből származnak, amelyeket már leírtunk a kanócoldalakon és a cikkekben; ahol az irányérték a miénk, megmondom.

Meddig tart egy gyertya égetési tesztje?

Egy gyertya égetési tesztje addig tart, amíg a próbadarab az utolsó centiméterig leég, plusz az öntés utáni 48 óra érlelés. Az 5,5 cm átmérőjű gyertyáinknál, az 5 centiméterenként mért égési időből számolva, egy 10 cm-es próbadarab nagyjából 24 órát ég: legfeljebb négyórás égetésekkel ez legalább hat este, vagyis körülbelül nyolc nap az öntéstől az ítéletig.

Az időtartam elriaszt, ezért sokan kihagyják. A próbadarabjaid közül hány égett le valaha az aljáig? A kétórás próba megmondja, melyik kanóccal indulsz, a többi este pedig azt, hogy a gyertya megtartja-e, amit az elsőn ígért. A drága hiba az, ha egy jó első este után másnap kiöntöd a tételt: a csak néhány gyújtás után jelentkező hibák ilyenkor a vevőkhöz kerülnek, az összes darabban egyszerre.

Mit kérnek a viasz adatlapjai, és mit teszünk hozzá mi?

A viaszgyártók adatlapjai négy dolgot kérnek: 48 óra érlelést öntés után, röviden tartott kanócot, minden kombináció tesztelését és egy próbaégetést, amelyen az égési tó, vagyis a kanóc körüli olvadt réteg szélességét nézed, és a kanóc végén képződő gombát, azt a szénlerakódást, amely zavarja az égést. Hogy mennyi ideig tart egy égetés, milyen mély lehet az égési tó, és mikor állsz meg, azok műhelyi irányértékek, a mieink.

Egymás mellé tettük őket, hogy minden sornál lásd, ki mit mond. Az adatlapok az általunk forgalmazott Kerax viaszokéi: a KeraSoy Container 4130, az EcoCoco és az EcoOlive pohárhoz, a KeraSoy Pillar 4120 öntőformához.

A középső oszlop a gyártó szabálya, és azt úgy tartod be, ahogy van. A jobb oldali oszlop az, ahogyan mi dolgozunk, a mi poharainkon és receptjeinken: kiindulópont, amelyet a saját poharadon és a saját recepteden ellenőrzöl. Ahol az adatlap hallgat, az időtartamnál és a végénél, a mi irányértékünk megkímél attól, hogy a harmadik estén rögtönözz egyet.

Amit a kétórás próba nem lát

A kétórás próba nem látja mindazt, ami estéről estére épül fel: az alagutat, amely az első égetés után maradt gyűrűből nő ki, a kanócot, amely néhány gyújtás után megfullad, és a poharat, amely az alja felé felforrósodik. Mindhárom megjelenhet egy olyan gyertyán, amely az első estén jól nézett ki.

Az alagút a geometriából jön. Minden égetés onnan indul, ahol az előző abbahagyta: ha az égési tó nem érte el a falat, a peremen érintetlen viaszgyűrű marad, és ha a következő égetések sem olvasztják meg, a láng estéről estére egyre mélyebb mélyedésbe süllyed. A mechanizmust az első égetésről szóló cikkben írtuk le. Ugyanott van a fulladás is: ebben az aknában a lángnak egyre kevesebb levegő jut, a folyadék felkúszik a kanóc köré, a kanóc egy kicsit parázslik, aztán kialszik. Ez az a mondat, amelyet az értékelésekben olvasunk, „egyszerűen nem ég tovább” (románból fordítva), és az első estén nem látszik.

A túlhevülésnek megvan a maga menetrendje. A poharas gyertyák kanócútmutatójában leírtuk, hogy a jelek néha csak a harmadik vagy a negyedik órában jelennek meg. A pohár alja felé nő a kockázat: az égési tó ott a legszélesebb, a láng pedig ott van a legközelebb az üveghez.

Tegyük fel, hogy a próbadarabod égési tava a második órában eléri a falat, és pontosan fél centiméter mély, annyi, amennyi az irányértékünk. A harmadik órában is hagyod égni, és figyeled, nő-e a mélység, és felforrósodik-e a pohár. A következő estén ugyanezt olvasod le, az égési tó pedig onnan indul, ahol az első este abbahagyta.

Hány napot írsz be a naptárba a tétel előtt?

A naptárba beírod a 48 óra érlelést, és annyi estét, amennyi a próbadarabnak kell ahhoz, hogy az aljáig leégjen, estéként legfeljebb négy órával. Hogy hány estét, azt úgy tudod meg, hogy a próbadarabot megméred az első gyújtás előtt és az eloltása után.

Nagyságrendnek a mi számainkat veszem. Az 5,5 cm átmérőjű gyertyáinknál a műhelyben mért égési idő nagyjából 12 óra minden 5 centiméterre, ahogy a gyakori kérdések között is áll. Egy ugyanilyen átmérőjű, 10 cm-es próbadarab tehát nagyjából 24 órát égne: hat este, egyenként négy órával, plusz a két nap érlelés. Ez körülbelül nyolc nap az öntéstől az ítéletig, ha minden este meggyújtod. A szám a mi gyertyáinké; a tiéd a saját próbádból jön ki.

A saját próbádon azt a számítást végzed el, amely az ajándékba szánt gyertyákról szóló cikkben van: az első estén elégett grammokat elosztod az égési órákkal, így megkapod, mennyi ég el óránként, a megmaradt viaszt pedig ezzel a számmal elosztva megtudod, hány órája van még. A megmaradt viasz a mostani súly, mínusz az üres pohár, mínusz az a viasz, amelyet a leállási határ alatt hagysz. Ez becslés: az első óra bemelegítés, ezért az első este alapján végzett számítás közelítő.

Van még egy költség, viaszban. A próbadarabok elfogynak, és nem adod el őket, ezért írtuk a viaszválasztási útmutatóban, hogy az első tételhez tégy hozzá két darabot az égetési teszthez. Öntőformához a tesztkészletünkben 1 kg szójaviasz és három kanócméret van, nagyjából 4–5 darab 6 × 8 cm-es tesztgyertyához elég.

Hogyan tesztelsz egy gyertyát, estéről estére

Egy gyertyát úgy tesztelsz, hogy úgy gyújtod meg, ahogyan az fogja, aki megkapja: legfeljebb négyórás égetésekben, minden gyújtás előtt levágott kanóccal, ugyanazon a helyen, egészen addig a leállási határig, amelyet a termékedre írsz. Két égetés között hagyod teljesen megkeményedni, és minden gyújtáskor ugyanazokat a dolgokat nézed, ugyanabban a sorrendben.

A körülmények estéről estére ugyanazok maradnak. Ha egyik este az ablak mellett ég, a következőn pedig a szoba közepén álló asztalon, az esték közötti különbséget a huzat okozza, és a próba már semmit sem mond a kanócról.

Mit készítesz elő az első gyújtás előtt?

Az első gyújtás előtt előkészíted a végleges receptből öntött próbadarabokat, a mérleget, a helyet és a lapot, amelyre jegyzetelsz. Mindezt az öntés estéjén végzed el, amíg a recept még előtted van.

1. A próbadarabok, a végleges receptből. Ugyanaz a viasz, illat és színezék, amellyel a tételt önteni fogod, a tétel poharában vagy öntőformájában. Öntőformánál először a sima viaszon választod ki a kanócot, és miután hozzáadtad az illatot és a színt, megismétled a tesztet, ahogy az első öntőformás gyertyádról szóló cikkben írtuk.
2. Minden összehasonlított kanócra egy próbadarab, mind ugyanabból az öntésből, mindegyik aljára ráírva a kanócot.
3. Egy átlátszó pohár a végleges edény mellé, ha a tétel kerámiába vagy színes üvegbe kerül: ugyanaz a belső átmérő, ugyanaz a recept, ugyanaz a kanóc. Ebben látod az égési tó mélységét, amelyet a kerámián át nem látsz; a megerősítést mégis az az edény adja, amelyben árulsz, mert a 4130-as adatlap az edényt is a tesztelendő kombinációba sorolja.
4. A mérleg. Öntés előtt megméred az üres poharat a beragasztott kanóccal, és minden próbadarabot az első gyújtás előtt.
5. 48 óra érlelés, a próbadarabok mozdulatlanul, szobahőmérsékleten.
6. A hely: nem éghető felület, amely felfogja a viaszt, ha kifolyik, távol az ablaktól, az ajtótól és a radiátortól, a próbadarabok egymástól távol, a szemed előtt.
7. Ugyanolyan hosszúra vágott kanóc minden próbadarabon, nagyjából 6 mm.

Az előkészítés az a rész, amelyet utólag már nem lehet pótolni. A le nem mért próbadarab nem mondja meg, hány estéje van, amelyiknek az aljára nem írtad rá a kanócot, az két este után akármilyen gyertya lesz, átlátszó pár nélkül pedig a kerámia elrejti előled azt a mélységet, amelyet keresel. Ha először öntesz otthon, a konyhai szabályok, az edényektől a hőmérsékletekig, a biztonságos öntésről szóló cikkben vannak.

Mit olvasol le az első estén?

Az első estén inkább az égési tavat olvasod le, mint a lángot: pohárnál azt, hogy eléri-e a falat, és milyen mély a fél centiméteres irányértékünkhöz képest, öntőformánál pedig azt, hogy vékony, ép falat hagy-e. Az első óra bemelegítés, a másodiktól ítélsz, a próbadarab pedig legalább két, legfeljebb négy órát ég.

Az első estét más cikkekben részletesen leírtuk: pohárnál a poharas gyertyák kanócútmutatójában lévő protokoll a hibakereső táblázattal, öntőformánál a háromkanócos teszt az első öntőformás gyertyáról szóló cikkből, az ajándékba szánt poharaknál pedig a lépésenkénti leolvasás az ajándékgyertyákról szóló cikkből. Az első estéről három számot viszel át a naplóba: hány perc után érte el az égési tó a falat, milyen mély az égési tó, amikor eloltod, és mennyit nyom a próbadarab utána. A perceket úgy kapod el, hogy az első óra után húszpercenként felülről ránézel.

A próbadarabot azonnal eloltod, a két órát meg sem várva, ha a láng felmagasodik és füstöl, ha az olvadt viasz kifolyik mellette, vagy ha a pohár felforrósodik, és pontosan feljegyzed, mit láttál. 6 mm-re vágott kanóccal és huzattól távol a legvalószínűbb feltevés a túl nagy kanóc: a Kerax viaszok adatlapjai szerint a túl nagy kanóc kormolhat, gyorsíthatja az égést, és a viasz a gyertya egyik oldalán lefolyhat tőle.

Kiöntöttél például két, belül 5 cm-es poharat, az egyiket SHW 50/7,5-ös kanóccal, a másikat 60/7,5-össel, az eggyel nagyobb mérettel, ahogy az ajándékgyertyákról szóló cikkben. Két óránál az 50/7,5-ösnél még gyűrű van a peremen, a 60/7,5-ös pedig elérte a falat, fél centiméternél sekélyebb égési tóval. Van egy feltevésed, a 60/7,5, és egy próbadarabod, amelyet az aljáig kell vinned. Az 50/7,5-öst tovább hagyod égni, négy óráig: egyes receptek lassabban érnek el a peremig. A próba méreteit a kanóckalkulátorban is megtalálod: megadja a kiinduló kanócot, valamint az alatta és a fölötte lévő méretet.

Mit figyelsz a második estétől az aljáig?

A második estétől azt figyeled, hogy a próbadarab legalább olyan jól viselkedik-e, mint az elsőn: ha maradt gyűrű a peremen, megolvad-e, a láng stabil marad-e, a gomba nem nő-e vissza, a pohár nem forrósodik-e fel. Minden jel, amely csak most jelenik meg, olyan információ, amelyet a rövid próba nem adhatott meg.

• A felület, újragyújtáskor. Ha érintetlen viaszgyűrű maradt a peremen, feljegyzed, és figyeled, megolvasztja-e ez az este. Egyes receptek fokozatosan, több égetés alatt érnek el a peremig; az estéről estére növekvő gyűrű, középen egyre mélyebb mélyedéssel, az alagút.
• A kanóc. Gyújtás előtt levágod a megfeketedett végét, és ellenőrzöd, hogy középen maradt-e: a poharas gyertyához való viaszos kanóc oldalán azt írjuk, hogy a nem középen álló kanóc a fal felé viszi az égést.
• A falig eltelt percek. Minden este felírod őket, hogy összevethesd az elsővel.
• A láng. Az estéről estére csökkenő láng, a kanóc körül felkúszó folyadékkal, fulladó kanócot mutat; a növekvő és füstölő láng túl nagy kanócot.
• Az illat, ugyanabban a szobában, az égetés ugyanazon órájában. Ha gyengül, vagy élessé, vegyszeressé válik, és a pohár forró, a kanóc túlhevíti az illatot.
• A pohár, minden égetés végén, minden este ugyanúgy mérve, ugyanazon a ponton: érintéssel vagy hőmérővel, ha van. Főleg az utolsó estéken, amikor az égési tó a legszélesebb, a láng pedig a legközelebb van az aljához.

A jó próbadarabnál a napló sorai estéről estére hasonlítanak egymásra. Azt keresed, ami az esték között eltér: a falig eltelt percek nőnek, a láng csökken, a pohár az utolsó estéken melegebb, mint az elsőkön. Az utolsó próbadarabodnál mennyi idő kellett, amíg az égési tó elérte a falat? Ha nem írtad fel, nincs mihez mérned a harmadik estét.

A termékedre írt leállási határnál megállsz, és nem lépsz túl rajta; a gyertyáink oldalain ez a határ az, amikor egy centiméter viasz marad a kanóc alatt. Mielőtt kidobod a poharat, megnézed a falát: az üveghez tapadva maradt viasz az, amelyet az alagút már nem égetett el. Ha a próba egy javítást ellenőriz, például egy nagyobb kanócot egy kialvó után, főleg azt nézed, túljut-e azon az estén, amelyen a régi kialudt, ahogy a kialvó kanócról szóló cikkben írtuk.

A formába öntött gyertyánál ugyanezeket az estéket a falon olvasod le. Azt szeretnéd, hogy körben ép maradjon, és bent tartsa az olvadt viaszt; ha a fal enged, a viasz az asztalra folyik, az adatlapok pedig az egyik oldalon lefolyó viaszt a túl nagy kanócnak tulajdonítják.

Mit írsz az égetési naplóba?

A naplóba két dolgot írsz: egyszer, az öntés estéjén, mindent, ami a próbadarabba kerül, aztán minden gyújtáskor egy sort arról, amit láttál. Az első rész megmondja, melyik recept égett, a második, hogyan égett, és együtt lehetővé teszik, hogy a tételt ugyanúgy öntsd ki, mint a próbadarabot.

Júliusban egyenként beszéltünk nyolc vásárlónkkal, akik tíz és 31 alkalom között rendeltek tőlünk. A viasz, a kanóc és az illat kombinációját maguk választják ki, tesztelve, miután elolvasták a weboldal kanócleírásait és más forrásokat. A tesztet úgyis elvégzik. A napló teszi újra felhasználhatóvá a következő tételnél. Emlékezetből, másnap leírva éppen a falig eltelt perceket és az égési tó mélységét veszíti el.

A tesztlap, egyszer kitöltve

A tesztlap a tesztgyertya személyi igazolványa: milyen viasz, milyen illat, milyen szín, milyen kanóc, milyen edény és milyen hőmérsékletek. Az öntés estéjén töltöd ki, és a próbadarab mellett tartod, a számával együtt.

A tesztlapot egyszer töltöd ki, és többé nem nyúlsz hozzá. Ha egy sort meg akarsz változtatni, másik próbadarabot öntesz, másik tesztlappal. Egy kitöltött tesztlap így néz ki: 2-es próbadarab, KeraSoy Container 4130 a zsákon szereplő tételszámmal, 5% illat, vagyis 25 g 500 g viaszhoz, színezék nélkül, SHW 60/7,5-ös kanóc, belül 5 cm-es átlátszó pohár, szerda este öntve.

A sor, amelyet minden gyújtáskor felírsz

Minden gyújtáskor egyetlen sort írsz, ugyanazokkal az oszlopokkal: mikor gyújtottad meg és mikor oltottad el, a kanóc hossza, a falig eltelt percek, az égési tó mélysége, a láng, a gomba, a pohár, az illat és a súly utána. A sort rögtön azután írod fel, hogy eloltottad a próbadarabot.

Az oszlopok megfigyelések, és minden próbadarabon ugyanazok, hogy egymás mellé tehesd őket. Egyetlen sor nem adja meg az ítéletet; azt a sorba rendezett sorok adják, estéről estére. Tőlük külön áll az a három helyzet, amikor bármelyik estén azonnal eloltod: a láng felmagasodik és füstöl, az olvadt viasz kifolyik mellette, a pohár felforrósodik. A sor alá, a megjegyzésekhez bármi mást felírsz: huzat a szobában, magától kialudt-e és hány perc után, buborékok a kanóc körül. Az EcoOlive adatlapja szerint az égés közben a kanóc körül megjelenő apró buborékok normálisak.

Mikor mondod, hogy a próba sikerült?

A próba akkor sikerült, ha a próbadarab eljutott a leállási határig anélkül, hogy bármelyik estén azonnal el kellett volna oltani, és a napló sorai nyugodtak maradtak: a peremen lévő gyűrű, ha volt, a következő estéken megolvadt, a mélység és a pohár hője nem nőtt az alja felé, a láng nem füstölt, és a gyertya nem aludt ki magától.

Egy jel egyetlen estén megfigyelés: feljegyzed, és figyeled, megismétlődik-e. Az ismétlődő vagy együtt járó jelek, mint a mély égési tó, a forró pohár és a gyengülő illat, megadják az irányt. Ilyenkor a következő próbadarabon egyetlen dolgot változtatsz meg, és elölről kezded, 48 óra érleléssel: a növekvő gyűrűnél egy kanócmérettel feljebb lépsz, ahogy az alagutasodásról szóló cikkben írtuk, koromnál és forró pohárnál pedig eggyel lejjebb, ahogy a koromról szóló cikkben írtuk.

A tételt a sikeres próbadarab tesztlapja szerint öntöd ki, sorról sorra: ugyanaz a viasz, ugyanaz a kanóc, ugyanaz a lemért illat, ugyanazok a hőmérsékletek. A napló nálad marad. Amikor egy vevő azt írja, hogy a gyertya kialudt, lesz mihez viszonyítanod.

Hol kezdd

Egyetlen próbadarabbal kezded, abból a receptből, amelyet el akarsz adni vagy ajándékozni, az öntés estéjén kitöltött tesztlappal és egy állandó hellyel, ahol ég. 48 óra után gyújtod meg, és elviszed az utolsó centiméterig, minden gyújtáskor egy sorral a naplóban.

Mikor kezded elölről a tesztet?

Akkor kezded elölről a tesztet, ha a tesztlap bármelyik sora megváltozik: másik viasz- vagy kanóctétel, másik illat, másik adag, másik szín, másik pohár, másik átmérő. A viaszok adatlapjai minden kombináció tesztelését kérik, a kanócoldalainkon pedig azt írjuk, hogy új tételnél a sorozat előtt öntesz egy próbadarabot.

Az őszi tételben ugyanaz a viasz és ugyanaz a kanóc van, mint a nyáriban, de új, szezonális illat. A tesztlapon egyetlen sor változott, tehát a próbát az új illattal megismétled, a 48 órától kezdve. Hogy ugyanaz a recept miért sikerülhet másképp egy új viasztétellel, azt az új viasztétellel nem működő receptről szóló cikkben írtuk le, azt pedig, hogy mit vetsz össze a tétel analitikai bizonylatán, a viasz műszaki adatlapjáról szóló cikkben.

Mit küldesz nekünk, ha a próba nem sikerül?

Ha a próba nem sikerül, és a viasz vagy a kanóc tőlünk van, elküldöd a tesztlapot, a napló sorait addig az estéig, amikor a jel megjelent, és két fotót, egyet felülről és egyet oldalról. Ezekkel ugyanazt a gyertyát látjuk, amelyet te.

WhatsAppon vagy telefonon érsz el minket: +40 726 162 810 (magyarul válaszolunk).

A kétórás próba megmondja, melyik kanóccal kezdesz. Az utolsó centiméterig vezetett napló azt mondja meg, milyen gyertyát adsz el.